Egy évvel ezelőtt

Valamikor egy  éve indítottam ezt a blogot, pontosabban költöztem át ide, hogy a novemberi SF-napra eljuthassak, ha törik, ha szakad. Akkor azt kértem a születésnapomra magamtól, hogy láthassam Ethan Phillipset, mert az ő általa alakított Neelix volt a kedvenc szereplőm a Voyagerből. Az már csak a sors fintora, hogy egyedül én nem fényképezkedtem vele akkor, amikor mindenki más megrohamozta, így ezt nem tudom most büszkén megmutatni ebben a bejegyzésben. Viszont utána a méltán híres Trombitás sörözőben tulajdonképpen egy asztalnál söröztünk, és a mai napig felejthetetlen élmény számomra az a nap.

Minden mozzanatra emlékszem: amikor rohangáltam át a fényképezőgépeimmel egyik teremből a másikba, aztán Bea bemutatkozott és vele mehettem ide-oda, aztán Gumipók is befutott és csodálkozott, hogy te? itt?, meg amikor Nita gyakorlatilag ingyen megvette a Gépnarancs egyik ép és régi példányát, mi meg Creideikivel és acélpatkánnyal csorgattuk a nyálunkat a jó vétel hallatán, aztán a poszterekért és tortáért való harc alatt annyit röhögtem, hogy belefájdult az arcom is, és végül Chelloveck nekem adta a fabatkáit, úgyhogy megkönnyeztem a pillanatot, amikor enyém lett A város és a csillagok.

Ennyit a nosztalgiázásról. Már megint eltelt egy év, nincs SF-nap, őszi szünet van, dobostorta és sült hús illatozik az asztalon, és holnap megyek vissza Szegedre.

De hogy valami érdekeset is írjak a posztba, valamelyik nap égethető gyurmából készítettem magamnak Star Trekes kommjelvényt, azaz kommunikátort. Kicsit egyenetlen lett, de csak próba volt. Szegeden készítek egy sokkal szebbet, és akkor arról teszek be egy fényképet is, hogy irigykedjetek… :)