Posted by mentolosmacska
Valamikor egy éve indítottam ezt a blogot, pontosabban költöztem át ide, hogy a novemberi SF-napra eljuthassak, ha törik, ha szakad. Akkor azt kértem a születésnapomra magamtól, hogy láthassam Ethan Phillipset, mert az ő általa alakított Neelix volt a kedvenc szereplőm a Voyagerből. Az már csak a sors fintora, hogy egyedül én nem fényképezkedtem vele akkor, amikor mindenki más megrohamozta, így ezt nem tudom most büszkén megmutatni ebben a bejegyzésben. Viszont utána a méltán híres Trombitás sörözőben tulajdonképpen egy asztalnál söröztünk, és a mai napig felejthetetlen élmény számomra az a nap.
Minden mozzanatra emlékszem: amikor rohangáltam át a fényképezőgépeimmel egyik teremből a másikba, aztán Bea bemutatkozott és vele mehettem ide-oda, aztán Gumipók is befutott és csodálkozott, hogy te? itt?, meg amikor Nita gyakorlatilag ingyen megvette a Gépnarancs egyik ép és régi példányát, mi meg Creideikivel és acélpatkánnyal csorgattuk a nyálunkat a jó vétel hallatán, aztán a poszterekért és tortáért való harc alatt annyit röhögtem, hogy belefájdult az arcom is, és végül Chelloveck nekem adta a fabatkáit, úgyhogy megkönnyeztem a pillanatot, amikor enyém lett A város és a csillagok.
Ennyit a nosztalgiázásról. Már megint eltelt egy év, nincs SF-nap, őszi szünet van, dobostorta és sült hús illatozik az asztalon, és holnap megyek vissza Szegedre.
De hogy valami érdekeset is írjak a posztba, valamelyik nap égethető gyurmából készítettem magamnak Star Trekes kommjelvényt, azaz kommunikátort. Kicsit egyenetlen lett, de csak próba volt. Szegeden készítek egy sokkal szebbet, és akkor arról teszek be egy fényképet is, hogy irigykedjetek… :)
Posted by mentolosmacska
Hirtelen elkapott a hév, hogy az állatrendszertan előadáson hallottakat rögzítsem több formában is. Egyrészt a füzetemben, elképesztően béna rajzokkal, amelyeket saját kezűleg produkálok a lapokra, valamint itt is, ahová képeket is beszúrhatok. Arról már nem is szólva, hogy egy scifi-film során egy kerekesféreg, vagy nyelesféreg mennyire jól beleillene a díszletbe.
A képekre kattintva egyébként teljes méretben is megtekinthetők azok.
Az egész úgy kezdődött, hogy tan
ulmányaim során sokféle állattal, növénnyel, gombával, baktériummal és egyéb élőlénnyel találkozom, amelyek sokszor hihetetlenül alacsonyrendűek. Idegrendszerük nincs, látószerveik mégúgy se, néhány sejtből állnak és a néhány millimétert sem érik el. Szóval jelentéktelenek mindenféle szempontból. Azonban gyakra
n élnek hatalmas hordákban, biológusul szólva telepekben. Ezek pedig gyakran alkotnak olyan hatalmas képleteket, mint a Nagy Korallzátony, ami azért testvérek közt sem olyan kicsi. Arról nem is beszélve, hogy mennyire látványos.
És mégis ezek a hihetetlenül ostoba, alábecsült, alacsonyrendű, állatoknak is jóindulattal nevezhető élőlények azok, amelyek valami fantasztikusan szépek, ha megfelelő világítás mellett nézzük. A tenger fenekén sok állat és növény nem kap fényt, vagy csak nagyon keveset, megjelenésüket tekintve mégis elképesztően színgazdag világ az övék.
Miután enn
yit promótáltam ezeket a kis lényeket, következzen néhány kép, amelyet az internet 
különböző bugyraiban találtam.
Baloldalt fent a zöld-piros árnyalatú virágszerű lény valójában nyolcágú korall. Balra lent ez a kék fűzfaszerű állat egy medúza. Néhány milliméterestől néhány méteresig bármilyen előfordulhat a tenger biztonságos mélyén. A jobbra látható kék-barna, űrhajónak látszó tár
gy egy kockamedúza. A képek egyébként nincsenek újraszínezve.
A jobboldalt, egymás mellett lévő két zöldes, valamint kékes árnyalatú jobbra dőlő jószá
g, akármil
yen hihetetlen is, de két féreg, amelyek a vízben élnek. A férgekről általában teljesen más képünk van: undorító, csúszó-mászó, gerinctelenekben és gerincesekben élősködő mihaszna lénynek gondoljuk őket.
Nos, ez így is van, de valójában nem olyan csúnyák.
A takonysz
ínű, barázdált agydarabka itt balra egy agykorall - igen, tényleg ez a neve -, amely igencsak fejlett telepekkel rendelkezik, hiszen az egyedeket nem tudjuk 
megkülönböztetni egymástól, mert annyira egybefolytak. Léteznek olyan telepek is, amelyeknek az egyedei teljesen elkülöníthetők, mint például a jobboldalt lévő, narancssárga hatágú koralltelep.
