Pechsorozat

Posted by mentolosmacska

Legutóbbi bejegyzésem után két nappal egy túlhajszolt napot követően elmentem ebédelni, majd két villamosmegállónyi idő alatt ellopták a telefonomat. Nem elég, hogy az illető kihúzta a cipzárat a táskámon, kilopta a telefont, még vissza is húzta a cipzárat. Anyám első szavait hadd ne idézzem, ugyanis azok nem az illetőre vonatkoztak, hanem rám. Estére azonban letiltattam a SIM-kártyát, szombaton pedig visszavásároltam a számomat drága pénzért, amit előző hónapban spóroltam.

Szombat este vesztemre elmosogattam egy teáskannát, mert nagyon vízkövesnek ítéltem, csakhogy a művelet közepén a vékony falú üveg összeroppant a kezemben. Erős késztetést éreztem arra, hogy mikroszkóp alatt vizsgáljam a kicsorduló vért, de felülkerekedett a hétköznapi énem és rászorítottam egy rongyot a kezemre, hogy eljussak a fürdőszobáig anélkül, hogy összevérezném a padlót.

Másnapra a kötésen kívül semmi nem emlékeztetett az esetre, azonban úgy gondoltam, hogy miért ne menjek be vasárnap délután a laborba kicsit dolgozni, úgyhogy leporoltam Wilsont, és útnak eredtem. Csakhogy az első kerék olyan lapos volt, mint a Föld a középkori térképeken. Elvonszoltam magam Bötuhoz, és megkértem, hogy szakítson rám  tíz percet a csodálatos biciklipumpájával, mert az enyémet ugyebár tavaly télen ellopták.

Azt persze már csak útközben vettem észre, hogy a könyökömnél egy véres horzsolás van és az egyik fekete nadrágomat kiszakította valami a combomon, holott nem szokásom észrevétlenül elesni versenybiciklikkel.

Ma pedig úgy gondoltam, hogy egy héttel a magánnyugdíjpénztárba regisztrálásom kezdete után befejezem ezt a műveletet és nyakamba vettem a várost - nem egy duplaszaltós esés következtében - hogy a bankban bevigyék az adataimat a rendszerbe. A múltkori posztban említett hölgy mosolyogva várt, begépelte az adataimat, majd elkerekedett szemekkel közölte, hogy már bent vagyok a rendszerben, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a TAJ-számom kétszer lett kiadva.

Ez már nekem kicsit sok volt és inkább eljöttem a könyvtárba.
De legalább H. G. Wellsnek jó, mert ma van a születésnapja. Ezt azzal fogom megünnepelni helyette, hogy megkeresem azt a novellagyűjteményét - amit pár hete hoztam Szegedre, majd időközben félretettem - és újra elkezdem olvasni.