Augusztus

Posted by mentolosmacska

Fejest ugrok egy újabb félévbe. Laborban fogok dolgozgatni, mint eddig. Lesz néhány új tantárgyam, amelyeket a többiek tavaly már úgy-ahogy teljesítettek, de lesz köztük még egy elsőéves tárgy is.
Olvasmányaimat tekintve kicsit lassultam. Befejeztem ugyan a Feladatot, de most nincs erőm belevágni egy újabba.
Viszont a filmélményeim szaporodtak a nyár folyamán. Láttam a prágai kiruccanásunkat megelőző éjjel a Léon, a profit, valamint a prágai buszút alatt a Nemzet aranya második részét, a Mamma miát, meg a Casino Royale-t is. Volt ott még egy-két tinifilm is, de azért leginkább James Bond bácsi tetszett. Most már nem mondhatom, hogy nem láttam még Bond-filmet.
Aztán Csárli jött át három napra, úgyhogy kijutott bőven Heath Ledgerből is… Néztünk Candy-t, meg a 10 dolog, amit utálok benned című filmet is. Aztán egyik éjjel négy South Park és egy X-akták után még reggelig beszélgettünk. Belesűrítettük a három napba még az Amerikai pszichót is, amelytől nem voltam elájulva a könyv olvasása után, de azért Tamással is megnézettem. Megismerkedtem a Bit of Fry and Laurie-val is. Az angol humor engem olyannyira fáraszt, hogy a Gyaloggaloppon elaludtam. Nem mintha nem imádnám Monthy Pythont, de ami sok, az sok. Ennek ellenére ezek a beteg angol humorral átitatott, rövid epizódok azért lemennek a torkomon.

Hát ez történt a nyár végén velem, még hátra van ugyan egy-két hét, de úgy érzem magam, mint a darált moslék, amit a disznók elé vetnek szeptember első felében. Ezzel természetesen nem véleményezni akartam a mai magyar egyetemi oktatás színvonalát.

Prága

Posted by mentolosmacska

Ami azt illeti, elég vegyes érzelmekkel gondolok vissza Prágára így két nappal a hazajövetel után. Soha még ilyen gyorsan nem rázódtam vissza a rendes kerékvágásba. Legszívesebben azt mondanám, hogy odakint minden teljesen más, hogy teljesen el voltam ájulva, de sajnos nem. Persze lenyűgözött, hogyne tette volna, csak nem úgy, mint Róma, vagy Párizs, ahol szintén megfordultam néhány nap erejéig.

Csinos kis utcácskák, karcsú fákkal díszített terek, elegáns uniformisban ácsorgó őrök, olcsó és jó sör, kedves hangulatú kiskocsmák világa ez. Azonban a takaros utcákon akadnak bűzös csövesek, a néptelenebb tereken galambszar és eldobált papírzsebkendők várják az arra tévedőket és ez nem valami szívderítő. Persze a prágai kosz is más, mint a budapesti kosz.

A Károly híd éppen felújítás alatt volt, de ez a sok turistát nem rettentette el attól, hogy éjjel-nappal ellepjék az állványokkal és nagy nejlonfóliákkal teli masszív hidat. A vár környéke szép tiszta, rendezett, azzal nem volt semmi bajom, mint ahogy összességében Prágával sem, csak valahogy volt benne valami őrületesen furcsa.

Jártunk a zsidónegyedben, a várnegyedben, láttunk zsinagógákat, macskakővel kirakott kis utcácskákat, amelyeken sétálva úgy éreztük,  hogy fölénk tornyosul az egész város. Keskeny sikátorok meredek lépcsőin araszoltunk lefelé, hatalmas bronzszobrokat csodáltunk meg alulról, és ámuldoztunk az Orloj tövében. Nagyon kedves kis találmány ez az  óraszerkezet, sokáig bámultuk, mígnem ellepték a hangyákként hemzsegő turisták a teret és lélegzetvisszafojtva várták, hogy egész óránál kijöjjenek a bábuk és a csontvázként ábrázolt halál bólogatva csengessen. Hát csengetett, az a néhány száz turista pedig, akik egy helyre voltak bezsúfolva, a templomból éppen kilépő friss házasoknak elkezdett tapsolni és ujjongani megannyi óvodás lelkesedésével.

Sosem gondoltam volna, de mikor visszafelé jöttünk, és elhagytuk Pozsonyt, majd Győrt is, és a Petőfi hídon átjöttünk Budára, ragyogó és csodálattal teli pillantást vetettem a Parlamentre, a budai várra és a kivilágított Szabadság hídra, mintha évek óta nem láttam volna. Talán sok is volt ez az öt nap. Soha még ennyit nem sétáltam. Reggeltől késő délutánig csak mentünk és mentünk. És Prágának sose lett vége, mindig akadt egy újabb érdekes kis utca, vagy egy furára festett szocialista paneltömb, vagy útba esett egy templom.

Ez volt hát Prága, a színes villamosok, a sör, az ötletes cégtáblák és a macskaköves utcák hazája.

És most visszatérek a megkezdett olvasmányaimhoz, amelyek azért egy SF-es bloghoz mégiscsak jobban illenek. Habár Prága az Őrség-tetralógia egyik helyszíne, ahol Anton és Edgar egy prágai kis étteremben elvitatkozgatnak, na meg jó kis sört isznak és lehúzzák a mi pocsék Dreherünket, ami tényleg elég vacak. Hoztam egyébként sört is külhonból, de azt csak a kiváltságosok kaphatják meg.