Újabb olvasmányélmény

Mivel a vizsgaidőszak közepén úgy döntöttem, hogy egy-két szabadnapot megengedek magamnak, napközben csak lógattam a lábam, vagy természetvédelemből vizsgáztam, esténként pedig A poszthumán döntést olvasgattam. Tegnap a végére értem a könyvnek. Mint olvasásélmény, az Isten gépei sokkal jobban tetszett, viszont mint mondanivaló és lehetséges jövőkép, ez fogott meg jobban. Nem mintha ilyesmi jövőt kívánnék a Földnek, vagy a fajunknak, egyszerűen csak a magam módján feldolgoztam és megértettem a regényben vázolt jövőkép milyenségét és jelentőségét.

A biológiai érdekességek, a Gretchen-fák, a vírus, és a tudatöröklődés felkeltette az érdeklődésemet. Bár egy nem létező világ lényei az előbbiek, mégis érdekel a szaporodási mechanizmusuk, és ha nagyon biológuskodó akarok lenni, akkor azt mondom, hogy az életciklusuk is, pedig az életmódjuk sokkal inkább.

Nem vagyok hajlandó mindazonáltal boncolgatni és ízekre szedni, mert én ennek sosem láttam értelmét. Avagy, hogy Kányádi Sándor versekről alkotott véleményét idézzem: mindenki úgy olvassa és értelmezi a verset, ahogy akarja. A vers olyan, mint a cipő. Mindenki a maga tyúkszemére tapossa.
Ronda egy hasonlat, de olyan hálás voltam neki ezért a megjegyzésért, amikor egy néhány héttel ezelőtti műsorban kislányok szavalták a versét és véleményeznie kellett a produkciót.
Valahogy így vagyok egy regénnyel is, bár ott már óvatosan kel bánni az értelmezésekkel. A megírásukkal nem törődöm, nem az én asztalom.

Ami a lényeges a posztban: tetszett, hihetetlenül gazdag volt ötletekben és tudományban. Sok hasonlót szeretnék még olvasni.